Misu Racing (csökkentett mód)

Immáron kilencedik alkalommal jelent meg a mezőny Sepang-ban és futotta le az évad hagyományosan egyik legforróbb és ezért legnehezebb versenyét. Az európai nézők számára még mindig idegen helyszín az évek alatt nem tudott megfelelően beilleszkedni a köztudatba és ez – ha nem vigyáz – akár a sorsát is megpecsételheti. A hétvége legfontosabb kérdése volt a malájok számára, hogy Ecclestone vajon hogyan viszonyul a szerződéshosszabbítás kérdéséhez, de Magyarországon, Közép-Európában számomra prioritást élvez, hogy mi történik a pályán és ennek milyen hatása lesz…

[SinglePic not found]

A 9. Maláj Nagydíj Felipe Massa visszaesését követően nem volt igazán izgalmas verseny a pályán bemutatott akciók tekintetében, viszont ahogy ez lenni szokott az unalmasnak tűnő körözgetés ismét ad okot némi eszmefuttatásra. Kezdjük mindjárt a Ferrarival és annak látványosnak tűnő visszalépésével. Van nekünk egy “igazán nagyszerű” kétversenyes motorszabályunk, egy pilótánk, aki számára szinte ismeretlen fogalom az autó teljesítményének nem 100%-os kiaknázása és van egy másik pilótánk, akihez becsapott a villám az előző alkalommal, így akarva-akaratlanul handicap-pel kezdte meg az idei pontvadászatot. Räikkönent kivéve egyik sem túlságosan pozitív tényező, most pedig a Ferrarinak igen nagy szüksége lett volna egy igen erős oldalra, hogy felléphessenek a teljesen összerakott McLaren csomaggal szemben. A versenyt mindenki látta (bár olykor kételkedem ebben, miközben hallgatom, hogy ugyanazt a képernyőt mennyire másként lehet értelmezni a verseny folyamán…), így nem szükséges ecsetelni, hogy mi történt, a helyzet viszont megérdemel némi gondolkodást.

Felipe Massa elégtételt venni érkezett Malajziába a melbourne-i balszerencsét követően. Minden mellette szólt. Viszonylag keveset futott motor, jó teszteredmények, továbbra sem vitatott képességek és esélyek a győzelemre, miközben Räikkönen motorja sem állt biztos lábakon. Minden adott volt tehát ahhoz, hogy Malajziában – ha mást nem is – legyőzze csapattársát és megkeverje a csapaton belül kiosztott lapokat. Az Albert Parkban ugyanis partit vesztett, még akkor is, ha ezt nem magának köszönhette, de Räikkönen előnybe került és Sepang-ban mindenképpen szükséges volt számára a visszatérés, Kimi azonnali legyőzése. Ennek szellemében csont nélkül hozta a pénteki tesztnapot és az időmérő edzést, a versenyen viszont Hamilton egy pillanat alatt kibillentette az egyensúlyából és képtelen volt a megújulásra, a pole-ból sikerült elérnie az ötödik helyet, a melbourne-i 6. után, a különbség csupán 1 pont és a haladás iránya. Ezzel Massa-Räikkönen 0:2, Massa-Ferrari 1:1. Egyik eredmény sem hízelgő a brazil versenyzőre nézve, aki két futam után már 11 pont hátrányban van a listavezető Alonso-val szemben, így a Ferrari igen kényes választási kényszer előtt áll. A hétvégén kiderült, hogy – bár a Ferrari általánosan a mezőny leggyorsabb csomagjának tűnik – korántsem bombabiztos és igen könnyen kibillenthető az egyensúlyából, ekkor pedig elérkezik Fernando Alonso – és talán Lewis Hamilton – ideje értékes pontokat rabolva a vörös alakulattól. Nagy csatára számított a közvélemény a Ferrari háza táján, de arra nem, hogy a szezon ilyen korai szakaszában valamelyik pilóta pártjára kell állnia a vezetésnek, ha ugyanis ezt nem teszik meg, a végső vereség kockázatával játszanak. Alonso-val szemben ugyanis nem engedhető meg a luxus, hogy a máris jelentős hátrányban levő Massa pontokat raboljon a feladatát eddig nagyjából tökéletesen végrehajtó Kimi Räikkönen-től. Massa-nak egyben arra is vigyáznia kell, nehogy úgy járjon, mint a nem rutinos pilóták egy elrontott első időmérő szektort követően. Túlvezetik az autót.

Míg Massa szenved, a finn versenyző úgy tűnik a lehető legjobb közegbe került. A részletekben elveszni hajlamos rajongóknak már feltűnt, hogy újabban magához képest meglehetősen sokat mosolygó Räikkönen sokkal otthonosabban mozog a Ferrari “laza” kötelékében, mint Ron Dennis egykori rezsimjében, ez pedig a mostani új tetoválása kapcsán ismét alátámasztást nyert. Nem tulajdonítok túl nagy jelentőséget az ilyesfajta bulvárhíreknek, azonban Jean Todt Räikkönennel szembeni toleráns és a kritikát hevesen elutasító reakciója éreztette, hogy az egyetlen és kizárólagos cél, hogy a meglehetősen szeszélyes versenyzőnek semmi gondja ne legyen, egyedül a pályán zajló eseményekre kelljen figyelnie. A finn pilóta hétvégén bizonyára a McLaren-es motorcserék rémképével a szemei előtt élt, azonban Todt-ék egy eddig még Kimi által soha nem látott helyzet elé állították. Nem kapott új motort, gazdálkodnia kellett a lehetőségekkel. A kompromisszumot nem ismerő jégember sakkozásra kényszerült, balanszírozott a biztos pontok és a rizikó között, Hamilton személyében ráadásul egy jó adag kísértés is vegyült az aktuális feladatba. A célként kitűzött pontokat megszerezte, de természetesen nem ő lett volna, ha nem ad hangot csalódottságának, ami személyiségét ismerve (illetve arról tudva bizonyos dolgokat…) nem meglepő, mégis úgy érzem, hogy a piros overallban tett egy lépést, hogy a McLaren-nél szélvészgyors pilótának megismert emberből egy sokkal komplexebb, taktikusabb versenyző legyen.

Pont ez az, ami, aki jól jött volna a Ferrarinak Sepang-ban. Meg is nevezhetjük: Ross Brawn. A Ferrari ugyanis attól kezdve, hogy elvesztette az első két helyet, majd Massa Hamiltontól is vereséget szenvedett egyszerűen válaszlépés nélkül maradt bevethető trükk, pontosan kiszámolt manőver híján. Kissé meglepő volt látni Kimi Räikkönent Giancarlo Fisichella mögött autózni, bár ennek nem volt szerepe mégis egy rosszul időzített és kivitelezett kerékcserének tűnt, amely komoly veszteség lehet a továbbiak során komoly versenyhelyzet esetén. Az események egyébként nem véletlenül történnek, vasárnap az Autosport.com hírül adta, Nick Fry érdeklődik Ross Brawn szolgálatai iránt.

A Honda – mint látjuk – igen nagy bajban van, szinte minden eleme sikertelen a csapatnak. Egy külön disszertáció szólhatna a japán vállalati politika sikertelenségéről az F1-ben, erre valószínűleg Fry is rájött és megszerezte először a sértett Rubens Barrichello-t, hátha kissé éreztetni tudja a Ferrari legendás munkamorálját, de ez nem járt túl sok sikerrel eddig. Érkezett viszont Shuhei Nakamoto a kirúgott Geoff Willis helyére és úgy tűnik még rosszabbá vált a légkör, szükség van tehát egy több fronton bizonyított hadvezérre, erre pedig tökéletes figura Brawn. A Ferrarival jelenleg nem szerződésben álló zsenit a Schumacher korszakban is többször hírbe hozták angliai bázissal rendelkező csapatokkal, állítólag korábban bejelentkezett érte az egykori Jaguar mellett a Honda-előd BAR is, de konkrétummal nem találkoztunk egyik pletyka esetén sem, csupán egy közös pontot találtak: Brawn visszatérési szándékát az Egyesült Királyságba. Ez valószínűleg továbbra is fennáll, ugyanakkor az is, hogy a sokat látott stratéga mindenképpen feljebb kívánna lépni a hierarchiában, erre a Ferrarinál azonnal lehetősége adódna, a főnök túladagolásban szenvedő Hondánál viszont nem feltétlenül. Nick Fry mindenképpen gondot okozna, nem beszélve Nakamotoról továbbá ott van Gil de Ferran is, akit erős kötődés fűz Rubens Barrichello-hoz, bár nem lenne meglepő húzás a Honda által figyelt Marco Andretti szerződtetése a semmit sem produkáló brazil ellenében. Brawn esetében nagyon kíváncsivá tesz, hogy vállal-e még egy ‘97-es Ferrarihoz hasonló “katasztrófa sújtotta övezetet” ezúttal valószínűleg örök fegyvertársai, Schumacher, Bryne (Symonds, Todt) nélkül.

Nem csak a Ferrari szolgáltatott figyelemre érdemes részleteket Sepang-ban, az ezüstnyilak és környezetük viselkedése épp olyan érdekes volt, mint a vörösök szenvedése. Lewis Hamilton a legnagyobbakat idéző produkcióval sikeresen túllicitálta önmagát, miközben Fernando Alonso az általa tökéletesen művelt ragadozó stílusban megnyerte a versenyt. A csapatnak és Alonso-nak úgy tűnik kifejezetten jót tesz a Lewis Hamilton körüli felhajtás, mivel Melbourne-ben kiderült, hogy a fiatalember csapata és közeli környezete segítségével képes kezelni a közvélemény elvárásait és a sajtó nyomását (legalábbis rövidtávon az első bakik becsúszásáig) anélkül, hogy ez rontaná a teljesítményét. Ezzel sikeresen tehermentesítik a kétszeres világbajnokot, aki a viszonylag elvegyülve képes szállítani a pontokat, miközben a figyelmet leköti berobbanó csapattársa, a közönségkedvenc Räikkönen vagy a szenvedő Renault. A McLaren egyébként kezdi bizonyítani, hogy valóban komolyan veszik az általuk megkezdett stílusváltás folyamatát. A Valenciában megrendezett bemutató fényűző volt, de nem feltétlenül a fiatalos külső demonstrációja, a csapattagok örömének megnyilvánulása viszont korábban sokkal visszafogottabb volt, mint vasárnap Sepang-ban. Szinte már-már a Ferrarit idéző ünneplésbe kezdtek kiegészülve az igazán természetesen viselkedő Lewis-zal és az átlagosnál kevésbé arrogáns Alonso-val, mindezt rikító piros szerelésben. Fiatalítás angol módra. Eddig jól csinálják.

A futam tehát az idei két élcsapat rivalizálásáról és a McLaren csatagyőzelméről szólt. Az események során Lewis Hamilton ismét tündökölt, Felipe Massa rossz napot fogott ki, ezzel némi publicitást szolgáltatott Nick Heidfeld-nek és a BMW-nek.

Bahrain máris vízválasztó lehet.

Nincs hozzászólás