Misu Racing (csökkentett mód)

Nem feltétlenül az a különleges Lewis Hamilton megjelenésében, hogy gyors. A legmegdöbbentőbb tény az, hogy az idei szezon elejétől fogva minden fronton befolyást szerzett a fiatal angol pilóta és eddig hibátlanul él a rendelkezésre álló lehetőségekkel.

[SinglePic not found]

Amikor Lewis Hamilton Ausztráliában áthaladt a kockás zászló alatt és rögtön felállhatott a dobogóra már egészen biztos lehetett mindenki, hogy a 22 éves fiatalember biztosan fog egyszer futamot nyerni, talán nem is egyet, talán eleget ahhoz, hogy világbajnok legyen, talán többször is. Aggódni maximum azért lehetett, hogy a nyilvánvaló forgatókönyv mikor realizálódik, illetve a prognosztizált győzelem a megfelelő időpontban érkezik-e.

Monte-Carloban azt hittem, hogy valami megszakadt, mivel Hamilton először, eddig utoljára és kizárólag egy pillanatra kizökkent lelki békéjéből, amiből következett a világsajtót is bejárt történet az esetleges csapatutasítással kapcsolatban. Akkor úgy tűnt, hogy Lewisnak hirtelen elfogyott a türelme, nyugalma és talán besétál a fiatal, rutintalan pilóták csapdájába és éhes farkasként nekiesik csapatának, csapattársának, saját magának is. Lehet, hogy soha nem tudjuk meg, hogy minek hatására, de egy-két elejtett mondatot követően a színfalak mögött Hamilton ismét felvette a rendkívül jól működő viselkedését és elkezdett a csapatszellemről, a folytonosságról beszélni, megalapozva viszonylagos nyugalmát Kanadára.

Montreal idegen terep volt a fiatal angol számára, tökéletes helyszín ahhoz, hogy újoncként ismét nyomot hagyjon maga mögött. A monacoi affér már rég a múlté volt, ráadásul bebizonyosodott, hogy a McLaren lépéselőnyre tett szert a Ferrarival szemben, így figyelmét szinte csak Fernando Alonso-ra kellett fordítania. Monacoban minden a spanyol világbajnok kezére játszott, a tengerentúlon viszont fordult a kocka. Az időmérő edzés demoralizáló eredménye már előrevetítette, hogy nagy dolgok történhetnek másnap, de azt nem várhattuk, hogy ilyen beszédes kanadai futam vár az egész mezőnyre.

Maradjunk azonban még a két McLaren pilóta helyzeténél. Mindenki pontosan láthatta, hogy Alonso mennyire nem vezetett világbajnokhoz méltó szinten Kanadában (sem), azt azonban a hatalmas káoszban elfelejtjük, hogy Lewis Hamilton (és Nick Heidfeld is) mennyire komoly próbatétel árán szerezte meg az első győzelmét. A pálya egy aknamezőhöz volt hasonlítható, ahol – függetlenül attól, hogy ki, hol, hányadik helyen autózik és kik veszik körül – bármikor megjelenhetett egy álló, összetört autó vagy egy leszakadt alkatrész vagy nagyobb mennyiségű felhordott homok. Ez kiegészülve a folyamatos Safety Car fenyegetettséggel és az ehhez igazított boxtaktikával minden bizonnyal nagyon stresszes és olykor talán nehezen feldolgozható helyzetekkel tarkított futamot eredményezett, melyen talán összesen két ember nem követett el hibát a verseny egy pillanatában sem. Hamilton és Heidfeld.

Ez különbözteti meg őket az egész szezon folyamán a(z él)mezőny teljes egészétől. Heidfeld nem feltétlenül a mezőny leggyorsabb figurája, azonban Hamiltonhoz hasonlóan pontosan tudja, hogy hol a helye a mezőnyben és Lewis ezt az álláspontot minden pillanatban felül tudja vizsgálni. A fiatal angol magához képest kissé gyengén rajtolt, de rögtön megszabadult Alonso-tól, aki a körök múlásával egyre kisebb problémát jelentett számára, ez a monacoi események tükrében minden bizonnyal pozitívan hatott a teljesítményére. Kanadában tehát Lewis Hamilton egy lövészárokban tartózkodó katonához hasonló csatát vívott a háborús övezetben és azon kevesek közé tartozott, akit nem lőttek meg. Van, aki szerint ez szerencse volt, de általában ilyen figurák uralják a történelemkönyvek lapjait és a sportszerető közönség kegyeit is. Nem véletlenül.

Második felvonás

Az Egyesült Államok Nagydíja fél táv körül kezdett emlékeztetni egy igazi monzai, lóverseny jellegű futamra. Hamilton ismét elhozta Alonso elől a pole-t, majd egy szoros rajtot követően megtartotta a vezetést és megkezdődött a 73 körös hajsza az újonc versenyző és a kétszeres világbajnok között. Bár aratott már idén kettősgyőzelmet a McLaren, igazából Indianapolisban kaptuk meg azt, amire idáig vártunk a McLaren és a Ferrari esetében is. Éles, komoly, nem lefutott, test-test elleni harcot, melybe szerencsére nem szólt bele végzetes mértékben a boxtaktika, Lewis Hamilton második futamát egy tiszta erődemonstráció keretében szerezte meg. Alonso egyetlen komoly előzési lehetősége szimbolikus jelentéssel bír az eddig látottakkal összehasonlítva. Szorosan üldözi Lewis Hamiltont, de egyelőre nem találja rajta a fogást, ez pedig kiemeli az elmúlt években sikeresen leplezett gyengeségeit. Alonso ugyanis idén egy 2004 óta meg nem tapasztalt helyzetbe kényszerült, akkor is, ha hirtelen fordulat áll be az eredmények alakulásában. Trulli óta senki (= Fisichella, Villeneuve) nem tudta legyőzni, sőt még igazán megszorongatni sem csapaton belül, így az elmúlt években kialakult a spanyol világbajnok körül egy schumacheri aura, amit nagyon kevesen vallanak be, de ettől még létezett. Ez idén szükségszerűen megszűnt, legalábbis újjáépítésre szorul, ami addig nem lehetséges, amíg Alonso látványosan el nem kezdi Hamilton-t legyőzni. A világbajnokság jelenlegi állása szerint erre semmi kilátás nincs, de hosszú még az év, nem tudni, hogy Lewis mennyire bírja majd a véghajrát, amiben Alonso hagyományosan elég erős és azt sem tudjuk, hogy érik-e külső hatások a kettejük által vívott házi versenyt.

Egy biztos, Lewis Hamilton csendben, szótlanul megtalálta azt a fegyvert, amivel sakkban lehet tartani világbajnok csapattársát, ez pedig a pszichikai hadviselés. Ezt a lapot természetesen csak megfelelő sebesség birtokában lehet megjátszani, de ez kéznél van, a győzelemhez vezető út a folyamatos nyomás alatt tartás. Ezt ugyanis Alonso nem tudja kezelni, láttuk már 2005-ben is, tavaly is és idén is kulcsfontosságú, hogy a tavalyi évhez hasonlóan a spanyol versenyző mikor veszi észre, hogy rángatás, mutogatás, üzengetés és feszültségkeltés helyett arra van szükség, hogy az ellenfelet és akár teljes csapatát hibára késztesse, ő maga pedig pontosan, precízen megvalósítsa azt, amire szüksége van a megfelelő mennyiségű pont megszerzése érdekében. A probléma csak az, hogy a fenti definíciónak jelenleg Lewis Hamilton felel meg és készíti a bitófát Alonso hóhér számára.

A megkezdett okfejtés természetesen 100%-ig spekuláció, tíz tényezőből 9,5 teljesen ismeretlen, csupán találgatni lehet, hogy mi dönti majd el az idei világbajnokság sorsát. A Hamilton okozta meglepetés vagy Alonso gyengesége? Esetleg Ron Dennis preferenciája (amiről nem tudjuk biztosan, hogy melyik oldalra húz) vagy a spanyol befektetők esetleges nyomása? Bírja-e végig Lewis Hamilton vagy Alonso és akár a Ferrari is magához tér?

Szerencsére nem tudjuk, ezen a ponton ez szolgáltatja a világbajnokság kuriózumát. Kezdetben a négyes fogat került a lapok címlapjaira, majd Lewis Hamilton térnyerése, most pedig a fokozódó rivalizálás házon belül. Vajon mi lesz a következő?

Kell a káosz

Minden évben van legalább egy verseny, amikor mindenkinek egyszerre elgurul az összes gyógyszere és ez olyan versenyt produkál, ami kihozza mindenből a legrosszabbat. Nem kell sokat gondolkodni, Kanadára gondolok. Itt viszont most álljunk is meg, másfél héttel a verseny után már nincs túl sok értelme fejtegetni azt, hogy Massa miért ment át Fisichella-val együtt a piros lámpán, aminek lehet, hogy nem is kellett ott, akkor lennie vagy miért idióta a jelenlegi Safety Car szabály, jegyezzük meg inkább azt, hogy a ki nem számítható kavarodás Kanadában egy jó versenyt hozott, végre láttunk előzéseket, feszültséget, kiszámíthatatlan izgalmakat. Jó volt, de egyszer egy évben elég volt, szerencsére Indianapolisban már visszazökkent minden a normális kerékvágásba és egy más szempontból különleges verseny zajlott.

Ami viszont nem volt jó, az Robert Kubica balesete volt. Itt sem akarom még egyszer leírni azt, amit már elolvashattunk rengeteg alkalommal, de ismét sikerült bajba sodorni egy versenyzőt és néhány pályabírót csak azért, mert a biztonsághajhász GPDA és az FIA vizsgálata is átsiklott a hajtűkanyar előtti füves területen. Igaz, hogy nem nagyon emlékszem, hogy történt-e Kubicáéhoz hasonló esés valaha is a pálya azon szakaszán, de egy olyan kanyarban, ahol a versenyautók előzési manőverbe kezdhetnek 250 km/h környékén kicsit felelőtlennek tűnik a füves “bukótér” megtűrése. Szerencsére a BMW erős autót épített és a versenyzők közé visszapattanva sem történt még nagyobb baj, de jóval veszélytelenebb lehetett volna a baleset, ha a BMW nem kezd repülni a füvön megpattanva, hanem valamilyen felületen továbbra is gurult, csúszott volna. Kíváncsi vagyok jövőre megmarad-e a fű, mert ezzel úgy tűnik, egyelőre senki nem foglalkozik… Bár még van egy évük átgondolni a helyzetet.

Young power

Végezetül, ha már szó esett Lewis Hamilton berobbanásáról, a BMW-ről és Kubica balesetéről nem szabad megfeledkezi Sebastian Vettel Indianapolisban megszerzett pontjáról sem, amivel a Formula 1 minden idők legfiatalabb pontszerzője lett Jenson Button-t megelőzve. Bár idén gyaníthatóan többször már nem kap lehetőséget, a magyar közönség mégis láthatja az akkor már 20 esztendős német fiatalembert versenyezni a Hungaroringen a Carlin Motorsport színeiben július 14-15-én a World Series Formula Renault 3.5 futamain.

Jövőre pedig már elképzelhető, hogy egy Red Bull vagy egy BMW volánja mögött tér vissza…