Misu Racing (csökkentett mód)

Egyes nézőpontok szerint az alkotásban, valami létrehozásában vagy elérésében nem a megérkezés pillanata a legfelemelőbb. Sokkal fontosabb az út, amin járva eljutunk a végpontig, jelen esetben a kockás zászlóig. Kimi Raikkonen 2007-es világbajnoki címe az elmélet tökéletes illusztrációja.

[SinglePic not found]

Raikkonen idei sikere egy régi-új gyakorlat diadala. A modern kori Formula 1-re a több frontos, akár totálisnak is nevezhető hadviselés jellemző, ennek tökéletes definíciója volt a 2007-es szezon. Kémbotrány, gazdasági érdekek, csapaton belüli politikai játszmák, jogi ütközetek, (verseny)bírói ítéletek közé keveredett néhol némi autóverseny is, ami a rengeteg megkérdőjelezhető döntés és kellemetlen hatások dacára végül döntőnek bizonyult.

Ami ugyanis Brazíliában történt, az a sport diadala volt. Tiszta, test-test elleni küzdelem és csapatjáték révén szerezte meg a futamgyőzelmet Kimi Raikkonen, miközben Lewis Hamilton és a csapatvezetés beteges módon próbálta biztosítani azt, hogy Fernando Alonso semmiképpen se kerüljön az angol újonc elé. Remek eredményt hozott a McLaren álszent egyenlőségi politikája, kettőből semmi, ráadásul túl sok szó sem érheti a ház elejét.

Raikkonen és Massa korrekt munkakapcsolata és a szezon második felében mutatott impresszív teljesítménye révén a McLaren Mercedes kizárásától függetlenül megnyerte a Scuderia Ferrari a konstruktőri világbajnokságot is, ami ezúttal inkább a tökéletes csapatmunka, semmint a lehető legtökéletesebb versenyautó érdeme.

Mindkét világbajnoki cím nem látványos, de nagyon kemény munka eredménye a Ferrari részéről. Ez természetesen jellemző a McLarenre is, ők azonban erőforrásaikat lehetetlen dolgokra pazarolták, ez pedig végül megbosszulta magát. Az események fényében az olaszok pont az optimális pillanatban kötelezték el magukat Raikkonen oldalán, erre a McLaren őszintén soha nem volt hajlandó, sőt Hamilton görcsös győzni akarása Kínában és az interlagosi futamon elkövetett hibák is inkább az Alonso-val szembeni rivalizálásnak szóltak, semmint Raikkonen javuló teljesítményének.

Hamilton saját maga és környezete egyébként nem gazdálkodott jól a brit fiatalemberben rejlő lehetőségekkel. 2007-től célszerű újradefiniálni az “újonc” fogalmát, Hamilton ugyanis remek teljesítményével azonnal a legerősebb pilóták között kezdett, de mindenki megragadt a vezetéstechnikai kérdésekkel. Lewis Hamilton körülbelül a Magyar Nagydíj környékén (első 0 pontos versenyét követően) döbbenhetett rá, hogy neki – ha újonc, ha nem – immáron vesztenivalója is van és lépésenként a tudat elkezdte befolyásolni saját és szűk környezete döntéseit. A Hungaroringen felrúgta a stratégiát, bár ez Alonso revánsát követően nem volt látványos dolog, Japánban többször kellemetlen helyzetbe hozta saját csapattársát a biztonsági autó mögött, majd később oroszlánrészt vállalt Mark Webber és Sebastian Vettel balesetében. Brazíliában a szabadedzésen az engedélyezett mennyiségnél több gumit használt fel, majd két alkalommal is akadályozta Kimi Raikkonent az időmérő edzés harmadik szakaszában, ennek köszönhetően meg is előzte a finnt a rajtrácson.

Raikkonen erre nem lépett igazából semmit, ahogy szó nélkül hagyott szinte minden eseményt idén is. Ez Bernie Ecclestone-nak nyilvánvalóan nem tetszik, de a sok üres beszéd helyett a többször gyakorlatilag antiszociálisnak bélyegzett versenyző a maga javára fordította Schumacher örökségét, függetlenül attól, hogy egyszer sem tudott nyerni, amikor a német fenomén is a helyszínen tartózkodott. A bevált munkamódszerek viszont ismét jól működtek, köszönhetően talán Chris Dyer-nek, aki Schumachert követően Kimi versenymérnökeként is világbajnok tudott lenni. A szezon elején Raikkonentől féltette mindenki a Ferrarit, mondván nem véletlen, hogy versenyautói általában nem érnek el a célig. Nos, idén is többet sújtotta balszerencse, mint a többieket, de a szezon második felére sikerült bedolgoznia magát a sokkal otthonosabban működő Ferrari csapatba, megértette az új gumik működését és a saját stílusához sikerült igazítania versenyautóját. Az óriási változást a Francia Nagydíj hozta, az észak-Amerikában még erőtlen szupersztárnak tűnő versenyző két remek győzelmet aratott és a továbbiakban is kihozta a lehetőségek szerint a legtöbbet versenyautójából. Kimi 2007-ben a Ferrarinál egy összetettebb, differenciáltabb gondolkodású ember lett, egy olyan versenyző, aki a korábbi érzéketlenségét levetkőzve csapatban képes gondolkodni, ha nem is schumacheri formában, de foglalkozik a morállal és a lojalitással. Ezek nem csupán üres szavak, a pályán is megmutatkozik a távlatokban való gondolkodás, a helyzethez való igazodás képessége, az emóciók kizárása a döntésekből.

Mindenekfelett talán ez befolyásolta leginkább az idei szezont és Raikkonen eddigi megítélését. A srác ugyanis a korszak meg nem értett zsenije, egy individum, aki különc a mai megszokott gyakorlatban, mert nem szeret sztár lenni, nem akar nyilatkozni, nem folytat szócsatát a média felhasználásával, tiszta játszmában a pályán illetve a saját háza táján igyekszik a maga javára fordítani a helyzetet ahelyett, hogy sokat foglalkozna azzal, hogy ki, mit mondott és miért.

Idén tehát az az ember nyert, aki kimaradt mindenből, ezzel a helyes döntést hozta meg, ami végül kifizetődött számára és a sportvilág szempontjából egyaránt. Rengeteg eltérően magyarázható esemény alakította idén a végkifejletet, de a pontot az i-re mégis az egyén, az ember tette fel azon az interlagosi délutánon.

Erre viszont idén csak egy piros autó sofőrének volt lehetősége.