Misu Racing (csökkentett mód)

A McLaren Mercedes nyilvános bocsánatkérésével és önkéntes (?) vállalásaival végre lezárul a XXI. századi Formula 1 emblematikus története, a kémbotrányként elhíresült rémdráma. A nagyobb hal végül felülkerekedett. Most még igen.

[SinglePic not found]

Azt követően, hogy hónapokon keresztül a csapból is a felek vélt vagy valós sérelmei folytak, a kémügy a szezon vége óta igen csendes mederben folydogált. A figyelem középpontjába a Renault került, amit a McLaren panaszolt be, ők végül is megúszták egy gyenge dorgálással Phil Mackereth magánakcióját, az angol mérnök a híradások szerint kizárólag saját felhasználásra tartotta meg a dokumentumokat és nem került elő bizonyíték, mely alátámasztotta volna, hogy a világbajnokság alakulására hatást gyakorolt volna.

A megállapítással szinte egyszerre a McLaren érdekelt volt az MP4-23A vizsgálatában is, ahol a kérdés az volt, hogy a 2008-as autó örökölt-e valamit a Nigel Stepney és Mike Coughlan által átadott adatokból vagy sem. December 7-én az ígéret ellenére nem kaptunk választ, ez baljós előjel volt, ennek ellenére a McLaren biztos volt dolgában, eközben az FIA perrel fenyegette meg a The Sunday Times-t. Martin Brundle egy korábbi cikke szúrta a Szövetség szemét, melyben a McLaren elleni eljárást boszorkányüldözéshez hasonlította. Nyáron egy korábbi McLaren pilóta, angol szakújságíró és egyáltalán a hazai ipar egyik fellegvárát védő ember szavait véltem felfedezni a sorok között, de december végére az FIA-McLaren-külvilág trió helyzetét és viszonyrendszerét érdemes minimum átgondolni.

Ez akkor vált nyilvánvalóvá, amikor 13-án a McLaren váratlanul bocsánatot kért szinte mindenért, amiben érintett volt 2007-ben és befagyasztást ígért azokon a területeken, ahol az FIA Technikai Osztálya Ferrari származékokra lelt. Az, hogy a történtek után az MP4-23A terveibe egyáltalán bekerülhetett idegen információ alapján készült elem, legalább olyan problémás, mint a McLaren részvétele az egész ügyben, ennek ellenére úgy gondolom, hogy az angolok nyilvánvaló felelőssége mellett immáron az áldozatok között is számolni kell velük.

Őket – beleértve a csapat összes tagját és jövőre csatlakozó munkatársait – ugyanis most meghurcolják, kihasználva azt, hogy a kifogásolható tervek alapján ismét sakkot adhat Max Mosley. A McLaren, mint csapat bűnt követett el. A büntetést, ha sokáig tartó procedúra eredményeképp is, de megkapták. Azon lehet vitatkozni, hogy ez elég volt-e, de végül Kimi Räikkönen és a Ferrari szükségtelenné tette. A McLaren 2008-as autója nem ment át a rostán, vállalták az ebből adódó hátrányokat.

A kínos közleményt mégis ki kellett adniuk, melyben egy megtört áruló szerepét vállalják. Egy csapat, amely hosszú hónapokon keresztül minden lehetséges és számára rendelkezésre álló fórumon a saját maga igazát bizonygatta, nem folyamodik ilyesfajta eszközhöz nyomós ok nélkül, az ellenoldal által felkínált egyéb opciók valószínűleg elfogadhatatlanok voltak. Azzal, hogy a McLaren magára vállalt minden idei aljasságot, ügyesen elkerülik a rivaldafényt az FIA és annak elnökének megkérdőjelezhető megoldásai. Szó sem esik az FIA jegyzőkönyvekben napvilágot látott bizalmas adatokról, a McLaren korábbi álláspontjáról, mely szerint vétkük nem bizonyított megfelelő mértékben, Mosley céljáról, hogy száműzze a McLarent és egy sor kisebb-nagyobb részletről, ami jelen helyzetben lehet, hogy a külvilág számára fontosabb lenne, mint az, hogy a McLaren vezetése saját magával mossa fel az FIA folyosóját.

Max Mosleynak viszont most erre van szüksége, hogy megerősítse a saját és az Automobil Szövetség pozícióját erővel, ha már tevékenységével nem tudott tekintélyt kivívni. Néhány újságíró most bizonyára átgondolja, hogy mit és hogyan kellene leírnia a jövőben, (Brundle szerencsére nem tartozik közéjük) de két nagyon fontos célcsoportot nem fog meggyőzni: a csapatok és a szurkolók nem fogják tolerálni az ehhez hasonló diktatórikus berendezkedést és a plebejusok előbb-utóbb lépni fognak.

Reméljük még a következő elnökválasztást megelőzően.