Misu Racing (csökkentett mód)

Aki járt régi stílusú moziban, ami később tönkrement a multiplexeknek köszönhetően, tudhatja, hogy mire gondolok akkor, amikor a valenciai utcai versenyre keserű szájízzel tekintek vissza. Ez lenne a Formula 1 jövője? Köszönöm, de kérem a következőt.

[SinglePic not found]

Bár még egy év sem telt el azóta, hogy a Formula 1 “új” helyszínre, Fujiba látogatott, mégis olyan érzésem volt, hogy a világbajnokság számára jókor jön egy kis felfrissülés, új szín, amit a Valencia utcáira tervezett pálya hozott el, ráadásul az álmosító három hetes szünetet követően. A várakozások tehát magasak voltak, jó előre tudtuk, (legkésőbb az F3-as és GT futamok óta) hogy a pálya gyors, biztonságos, érdekes környezetbe épült és általában a pilóták is megszerették, mielőtt egyáltalán kipróbálhatták volna.

A remények aztán elfelejtettek beteljesedni, sőt az anyagiaktól eltekintve – teltházas volt a verseny – igazán felejthetővé vált Valencia bemutatkozása, ez pedig talán a legnagyobb sértés, amivel a hétvégi viadalt jellemezni lehet.

Ez persze nem a szervezőkön múlt, hiszen az aszfaltcsík a maga módján elképesztően sikerült, de egyes pozitívumait még akkor is nagyon nehéz elismerni, ha az ember imád elveszni a részletekben. A város kikötői negyede változott instant F1-es pályává úgy, hogy a szinte tükörsima 12-14 méter széles aszfaltcsík tökéletesen illeszkedik az emberek élőhelyéül szolgáló környezethez, közben mégis kompromisszumok nélküli helyszín lett, bukóterekkel, hosszú padlógázas szakaszokkal, tágas boxutcával.

Itt lyukadunk ki az alap paradoxonnál, vagyis a pálya karakterisztikája körül. Az utcai verseny definíciója eddig Monaco volt, Valencia viszont új sztenderdet teremt, ami jó is lehetne, de – mint láttuk – elég rosszul sült el a dolog. Az aszfaltcsík vonalvezetése inkább emlékeztet Bahrainre vagy egyéb “Tilkedrome-okra”, valójában semmiképpen sem hordozza magán az utcai versenyek jellegzetességeit. Nem szűk, nem lassú, a betonfalak gyakorlatilag csak az egyenes szakaszokon vannak az aszfaltcsík közvetlen közelében, a bukóterek megnyugvást adnak a versenyzőknek, semmi olyat nem találni, ami valójában tényleges utcai versenyt csinálna Spanyolországban.

Figyelem: Alig 6 perc akció több, mint 2 óra alatt

Egy városi pálya lényege, hogy szükségszerűen alkalmatlan arra, hogy Formula 1-es autókkal üldözze egymást 20 megszállott pilóta, ezzel kiemeli a pilóták zsenialitását, mely lehetővé teszik számukra, hogy a nem megfelelő körülmények közepette is a maximumot adják. Valencia viszont minden előírásnak megfelel – papíron Monaco is, de mindenki tudja, hogy a tradíció sok mindent képes áthidalni.

A spanyol város viszont nem rendelkezik saját históriájával, sőt mi több, sugárzik róla, hogy a Formula 1 új irányba tart, egy olyan világ felé, ami egyértelműen a múlt ellen fordul. Három héttel ezelőtt a mezőny éppen a Hungaroringet hagyta el, ami lassan régi vágású versenypályának számít – főleg a fiatal pilóták számára – két hét múlva pedig Spa-Francorchamps-ban küzdenek meg a pilóták az Ardennek hegység erdőiben, távol a világvárosoktól, a semmi közepén, ahol nincs gigantikus kikötőkomplexum, nincs híd, amin áthajthatnak az autók és nincs semmi az urbanizált, elüzletiesített XXI. századi F1-ből.

Van viszont Eau Rouge, La Source, Kemmel, Blanchimot és társai, történelmi pontok egy pályán, miközben Valenciában sem neve, sem jellege nincs a kanyaroknak. Egy steril, világos betonnal körülhatárolt ketrecben köröztek a pilóták, úgy, hogy a vezetői hiba elkövetésének esélye minimálisra csökkent köszönhetően a semmilyen kihívást nem nyújtó konfigurációnak, amely természetesen – karöltve a jelenlegi technikai szabályokkal – ellehetetleníti az előzés legkisebb esélyét is, és a “verseny” szót elképesztő szintre degradálja. Egy kezünkön meg tudjuk számolni, hány kicsúszás történt a hétvégén, összetört autót pedig mindössze egyszer láttunk, nem mintha bárkinek is kívánnám ezt a rendkívül kellemetlen élményt. Előzés pedig? Ismeretlen fogalom.

Való igaz, hogy Valencia gyönyörű város és a légi felvételeknek, valamint a helyszínen dolgozó fotóriportereknek hála ebből valamit sikerült is átadni a világ közvéleményének, de a hatalmas betonrengetegben háttérbe szorultak az építészeti csúcsteljesítmények. Az atmoszférát látva a csapatok ódákat zengtek, de ebből a TV-t figyelő szurkoló elég keveset profitált, sőt sokkal többet veszített a szükséges kompromisszumok miatt.

A helyszín ugyanis maga az erőszakos megalkuvás, ami ráadásul nem is hoz eredményt. Hozzuk közelebb a versenyt, egészen az emberek otthonáig, hitessük el velük, hogy ugyanolyan jó lesz, mint egy speciálisan erre épített helyen, sőt jobb, mert a versenyzőknek a falak között kell egyensúlyozni, a csapatok boldogok, mert logisztikai szempontból könnyebb dolguk van, látszólag mindenki elégedett. Verseny viszont nincs, de sebaj, majd legközelebb. Szerintem viszont streetball-ozni nagyon jó dolog, de valamiért mégis inkább az NBA-t nézem, hiába érdekesebbek a felhőkarcolók a nagyobb amerikai városokban, mint egy kosárcsarnok belseje.

Ennek ismeretében kissé álszent, de valahogy mégis igaz lesz, amikor két hét múlva a világ arról fog beszélni, mekkora élmény és kihívás az Eau Rouge-on padlógázzal végigmenni. Valenciában Robert Kubica legkeményebb feladata az volt, hogyan vészeljen át két kanyart az autójára ragadó reklámszatyor miatt nehezen kormányozható BMW-Sauberrel, ez a csúcstechnológia gúnyossá váló karikatúrája.

Ahogy az egész hétvége is inkább egy meglehetősen “műanyag”, “újrahasznosítható” és idillikusan “modern” érzetet sugárzott, egy olyan Formula 1-et láttunk, ami úgy tűnik, Bernie Ecclestone szerint a polgárság felsőbb rétegeinek és az arisztokráciának szóló vasárnap délutáni elit szórakozás, ami után el lehet hajítani a formatervezett kólás flaskát és egyszerűen haza lehet menni. Pont, ahogy egy másodosztályú tinivígjáték után a plázából.

Multiplexben popcorn-t csörgető bandával filmet nézni nem összehasonlítható a régi, kopottas termek hangulatával. És ha még a film is rossz, annyi az egésznek. Jövőre a helyszín marad, a műsor viszont remélhetőleg javulni fog. Innen csak felfele vezet az út.